Az utolsó farkas démon
Régen mikor még az emberiség gyerekcipőben kezdett volna járni , a mi fajtánk vigyázott az egyensúlyra.
Óvtuk az élőlényeket, a természet körforgását.
Óvtuk az élőlényeket, a természet körforgását.
Láttam az élet legkisebb szikrájából kifejlődni az életet . Madarakat , fákat , virágokat, majmokat. De mind harmóniában tudtak élni egymással .
Ragadozók a növényevőkkel . A természet mindent visszafogadott és újra teremtett, fejlődtek ,elhullottak fejlődtek és ismét elhullottak . a körforgás nem szakadt meg.
Valaha falkában utaztunk .Kiközösítettek ugyan mert én más voltam , hófehér bundámmal kitűntem a többiektől ,és életenergiámmal is. Magányosan jártam az erdőket. Léteztem és csodáltam a világot .
Nem volt feladatom ,nem tettem azt amit a többi társam . Ők éltek a harmóniáért ,tápláltak a világot az életerejükkel .
Nem hagyták ,hogy segítsek ,de nem is akartam , tovább akartam élni és gyönyörködni ,azt amiért ők dolgoztak. Önző voltam ez tény. De megtehettem ha már a világ is elfordult tőlem . Lassan eljött a fajtánk hanyatlásának ideje, fejlődni kezdtek az emberek . A fajtám vénjei úgy hitték nem jelentenek veszélyt ránk . Későn jöttek rá a tévedésükre!
Megtanultak mágiát használni azt az energiát amit mi állítottunk elő a természet javára az életenergiánkból . De ez nem volt elég, a kezdetben békés faj lassan kapzsivá vált. Már minket is irtani kezdtek , mire észbe kapott a fajtám .
Bár lehet ,hogy megérdemeltük . Ültünk a trónunkon , és úgy tettünk mintha legyőzhetetlenek lennénk, beképzelt lett a fajtám . Abban a korban amikor az emberek mágiát használtak szinte az egész fajom kipusztult, csak néhány százan maradtunk . Túl kevesen maradtuk… Már nem tudták olyan szinten fent tartani az egyensúlyt. Lassan a maradék farkas is az életét adta a világért.
Közben az emberek már el is felejtették azt a kort amikor minket irtottak ,és varázsoltak . Sokkal szörnyűbbet kezdtek el csinálni mágia nélkül de nagyobb pusztítással. Saját fajtájukat irtották ,közben pedig azt ami én úgy szerettem ,és fajtársaim oly sokat áldoztak . A természetet. Míg az összes társam szinte meghalt ,több háborút is megvívtak az emberek egymás ellen . Pusztították egymást ,ám gyorsabban szaporodtak mintsem eltűnjenek egymás mészárlásában,de az állatok viszont szinte mind kihaltak .
Vándorlásaim alatt láttam békésem élő embereket is, ám ezek kevesen voltak ,és naivak ezért gyorsan meg is haltak . Hamarosan bekövetkezett az amitől magam is féltem . Már csak ketten maradtunk a világon . Sok már nincs hátra .
Egy nap eljött hozzám az utolsó rajtam kívül . Látszott rajta ,hogy már sok nincs hátra neki . Hálás volt minden lélegzetért ami még adatott neki.
- Segíts testvér. Mar csak teneked van elég erőd egy kis ideig fent tartani a világot.
Nyögte ,szegény démontársam . Miután elmondta mi akar holtan esett össze. A lelke kiszállt testéből egyenest az égbe.
Sosem láttam még társam meghalni ,de a szívem szakadt bele. Látva, hogy ezzel ér véget eme nemes élet. Hiába vetett meg a fajtám ,akkor is… sajnáltam . És a testvérének hívott .
Átvettem a helyét, immár én lettem az utolsó aki a harmóniát őrzi. Életem árán tartva az egyensúlyt kitudja meddig.
Mára azonban én lettem az utolsó. Az utolsó farkas démon , de már én is haldoklom . Az én életemmel pusztul a világ is . Érzem meghalok . Még egy utolsó lélegzetet veszek és megpillantom a csodás tájat ami még érintetlen ,és otthonom ,majd lecsukom a szemem. És nem nyitom ki többet . utolsó lélegzetemmel fajtám halt ki és vele a világ amit tönkretett az ember.
By : Shin
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése