Valaha réges-régen, élt egy misztikus madár a Főnix. Nemcsak csodálatosan szép volt, hanem hatalmas bölcsességgel is rendelkezett. Hosszú élete volt, olyan hosszú, hogy a körülötte élő halandók örök életűnek gondolták. De nem volt az! A hosszú évek felette sem múltak el nyomtalanul,a kor bizony meglátszott rajta. Gyönyörű tollazata megfakult, hangja rikácsolóbb lett és nehézkesen repült, sőt ha tehette, akkor inkább nem is repült, hanem a fészkén gubbasztott. Egy alkalommal, amikor már a 100. évét élte, látványosan fellobbantak a lángok körülötte és az utolsó porcikájáig elhamvadt a fészkével együtt. Mikor a hatalmas lángok elcsitultak, akik addig meredten álltak addig, nagy meglepetéssel vették észre, hogy a Főnix fészke épen, és sértetlenül ott van ahol eddig, és látták, hogy a fészek közepében lévő hamuból egy ifjú és csodálatos főnixmadár áll fel. Így jutott mindenki tudomására, hogy a Főnix, bár nem hallhatatlan, hiszen 100 évig él csak, ám hamvaiból újjászületik és még hatalmasabb és szebb és erősebb lesz. A tűzben az eddig megszerzett tudása nem veszett el, sőt most már az újabb és újabb 100 év tudása tevődik hozzá. Akik eddig csodálták, most elkezdtek félni tőle, és azon tanakodtak, hogyan tudnának megszabadulni tőle. A Főnix végtelen bölcsességében erről tudomást szerzett, és elhatározta, hogy eltűnik az ellenséges tekintetek elől. Meglebbentette csodálatos szárnyát, felemelkedett a levegőbe és ráfeküdt egy langyos szellő hátára. Még egy utolsó búcsú dalt énekelt és egyszer és mindenkorra eltűnt a világ szeme elől. Mára már csak a legendája maradt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése